Bianca REGL (A) Adam BOTA (A) Alfredo BARSUGLIA (A)

Bianca REGL (A) Adam BOTA (A) Alfredo BARSUGLIA (A)

2009-12-05

Adam Bota legfrissebb képei némileg kimozdulnak a fotórealizmus stilisztikai zárványából, elrugaszkodnak a korrekt emberábrázolásnak attól az ideájától, amely Hús addikció (Budapest, 2006) című kiállításán még ugyancsak kitapintható volt. A szemléletbeli változás tehát nem a tartalmi vonzatokat érinti, hiszen szemlélődésének középpontjában továbbra is az emberi figura helyezkedik el. Bota csupán a gyújtópontot mozdítja el oly mértékben, hogy az embert közelebbről teszi vizsgálat tárgyává. Ennek következtében két lényeges dolog történik. Egyrészt eltűnnek az emberek mögötti háttéri elemek, a meghatározott cselekvés-sorok, másrészt – ahogyan a festő a látás gócát előre helyezi – a figurák elmosódottakká válnak, mintha a szódásüveg prizmáján át szemlélnénk őket. Az expresszivitásban benne rejlő potenciális fájdalom- és mélabú-érzet így hát nem a mellbe vágó új-realista poétikán, hanem tőle absztraktabb lencsén, a spleen életuntságán át szűrődik felénk.

Szombathy Bálint, 2009